Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Reinkarnáció. 2. (Utolsó ítélet. Feltámadás. Újjászületés. Lélekvándorlás. Újraszületését. Örök kárhozat)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Reinkarnáció. 2.  (Utolsó ítélet. Feltámadás.  Újjászületés. Lélekvándorlás. Újraszületését. Örök kárhozat)

 

 

A reinkarnációról azoknak, akik erről Jézus  alapján kételkednek.

 

E kérdésre: Mi késztetett arra, hogy a reinkarnációval érdemben foglalkozzam, maga Jézus kijelentései, példabeszédei hívták fel a figyelmemet. Reinkarnáció alatt nem a lélekvándorlást értem. Szerintem a lélekvándorlás a reinkarnációnak eltorzított formája. E torzításon nem kell csodálkoznunk, amint azon sem, hogy még ma is a legtöbb keresztény embernek torz képe van nemcsak Istenről, de Jézusról is.

Bizony mindannyian az önzésnek és a felelősség áthárításának torz tükrével születtünk a földre akkor is, ha ezt 'útközben' megbántuk.

Reinkarnáció alatt értem ugyanannak a szellemi teremtménynek újraszületését emberként, aki már élt valamikor a földön, illetve azért született, mert születése előtt önzése, gőgje folytán méltatlannak bizonyult Isten boldogságára.

    A reinkarnáció véleményem szerint nem azonos az újjászületéssel sem, amelyben részesülniük kell mindazoknak saját testükben, akik üdvözülni akarnak (János 3;3).

    Köreinkben azt szoktuk mondani, hogy az ember elsősorban nyaktól fölfelé ember. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy értelmes ember értelmetlenséget sokáig nem tud képviselni főleg akkor, ha valamire az egész életét rá akarja tenni.

     A reinkarnációval nem törődésben látom annak is következményét, hogy a szegény, szolgáló Jézust emelt fővel képesek képviselni különböző rangokban, stallumokban, trónusokon ülő kései utódai azoknak az apostoloknak, akik még tudták, hogy nem lehet különb sorsa azoknak, akik Jézus nyomában járnak, mint amilyen sorsa Mesterüknek volt (Jn 15.20).

   De ne szaladjak el oly gyorsan előre. Egyelőre csak azt állítom, hogy nem az indított a reinkarnációval való szóba állásra, hogy a hatmilliárd emberből több mint négymilliárd hisz benne. Nem ez indított, bár ez is figyelmet felkeltő lehetne azoknak, akik szívesen és joggal foglalkoznak azzal, hogy bizonyos szó, kijelentés, hol és hányszor fordul elő. Ez így igaz akkor is, ha egy igazságnak soha nem lényeget érintő kritériuma az, hogy hányan és hányszor képviselik.

     Még józan eszem sem elsődleges szempont a reinkarnációval való foglalkozásom tekintetében, bár ez nem teljesen elhanyagolható. Nem hanyagolható el számomra az a 'véletlen', hogy nem vagyok azok között az afrikai csontváz emberek között, akik 'véletlenül' nem a mi égövünk alatt látták meg a napvilágot, sem azok között, akik a Teréz anya leányai által - mint csepp a tengerben - felkarolt leprások és különböző betegségekben magukra maradt százezrek életét jellemzi.

Nem. Engem Jézus szavai, kijelentései kényszerítenek arra, hogy foglalkozzam a reinkarnáció gondolatával, és nyitott és hálás leszek mindazoknak, akik igazolni tudják számomra Jézus alapján csakúgy, mint a józan ész alapján azt, hogy a több mint négymilliárd ember hite a fantazmagóriák, a mesék világába tartozik. Kezdem hát Jézus kijelentései alapján igazolni azt, hogy szóba kell állnom a reinkarnáció gondolatával.

    Azt mondom, hogy kezdem. Igen, mert egyelőre csak egyetlen gondolatpárt említek, ajánlok testvéreim figyelmébe. Ha ezt már alaposan megcáfolták vagy elfogadták, akkor érdemes tovább olvasni, folytatni a bennem felmerült, s eleddig még meg nem cáfolt érveim felsorolását. 

    Feltételezem, hogy Jézus volt a világon a legemberibb ember, és ő joggal elvárja azoktól, akik követésére vállalkoznak, hogy egyre emberibb emberek legyenek. Tehát értelmes emberként értelmes dologra tegyék életüket.

     Jézus szűk kapunak és keskeny útnak mondotta azt az utat, amely az életre vezet, és hozzátette még azt is, hogy kevesen találják azt meg. Azért, hogy tévedés ne essék, nehogy valaki véletlen kisiklásnak, elnagyolásnak tartsa kijelentését, még hozzáfűzte azt is, hogy széles az út, és tágas a kapu, amely a romlásba vezet, és sokan mennek be rajta. (Máté 7;13-14). Az 'életet' a mennyek országának gondolom. A 'romlást' pedig a kárhozatnak A dúsgazdag és a szegény Lázárról szóló példabeszédében Jézus egyértelműen elmondta, hogy odaát nincs mód átevickélni a romlást jelentő pokolból az életet, a mennyek országát jelentő ábrahámi kebelre. (Lukács 16;26).

  Véleményem az, hogyha nem lenne reinkarnáció, akkor a JÓ Isten jósága emberi mércével is csak rossz Istennek lehetne nevezhető, mivel a kevés gyermeke mellett a sok gyermekét örök kárhozatban tartaná örök létben. E kijelentésemnek kétségtelen alapja az, hogy minden létezőt szerintem Isten tartja létben. Amit Ő nem tart létben, az nincs! Vagyis Isten létben tartó módon van jelen teremtényeiben. Azt sem gondolom elfogadhatónak, hogy hol létben tart, hol megsemmisíti azt, amit, akit létben tartott. Azért nem tartom számomra ezt elfogadhatónak, mert részben Istenben nincs változás, részben pedig szerintem Isten nem hebehurgyán teremti Önmagára szellemi teremtményeit, és elfogadhatatlan számomra az is, hogy valaki, legyen az akár a világ leggonoszabb szellemi lénye is, akkor érezze jól magát, amikor rosszul érzi magát. Márpedig ez azt jelentené, hogy a sok milliárd elkárhozott, soha nem jönne ki a poklok poklából, bár kijöhetne. Elfogadhatatlan tehát számomra az, hogy egy rossz állapotból ne lehessen soha kiút annak, aki nem találta meg a keskeny utat és a szűk kaput. Így már ez az egyetlen jézusi gondolatpár, amely szerint sokan kárhoznak el, és odaát nincs végleges revideálásra lehetőség, már elég arra, hogy szóba álljak a reinkarnáció gondolatával. Igaz, el lehetne mondani azt, hogy van tisztítóhely, és onnan lehet kiút a mennyország irányában. De akkor meg a poklot, a kárhozatot kellene tagadnom, ami szintén nem megy, mert Jézus szavai alapján a férgük el nem hal, és a tüzük ki nem alszik (Márk 9;48).

    Jelenleg én egy olyan egyháznak vagyok tagja, amely sem a tisztító tüzet, sem a poklot nem tagadja, hanem kifejezetten hittartalomként állítja, megköveteli övéitől, de a reinkarnációval kapcsolatban tudtommal nincs ilyen hittétele. Egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Hát ezért képes arra, hogy a kicsi, szegény, kiszolgáltatott jézusi magatartást lecserélje a nagy, gazdag és önmagát engedelmeskedtetéssel biztosító intézménnyel. Ha az egyházam hatalmasai szóba állnának a reinkarnáció gondolatával, úgy gondolom, egy sem lenne közülük olyan botor, hogy hatalmaskodást vállalna abban a tudatban, hogy e miatt még a földön egyszer kegyetlen szolgasorsot kell majd vállalnia.

    Folytatom a reinkarnáció létével kapcsolatos nézetem igazolását. Tömören akarok fogalmazni. Nemcsak azért, mert nem akarom bő lére ereszteni mondandómat, hanem azért is, mert e kis írásomat vitaindítónak szántam.

    Jézus beszél konkolyról, amelyből búza soha nem lesz. Nem beszél farkasról, amelyből bárány lesz, de beszél arról, hogy mindkét létezőpár az marad, ami volt kezdetben. 'Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig Mt 13.30!: - Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Mt 10.16'

 A konkoly az konkoly, a farkas az farkas marad. De azt is mondja, hogy majd akkor, amikor Őt keresztre feszítik, mindeneket magához vonz, és nem mondja azt, hogy kivéve... 'Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok. János 12;32' Tehát ismét csak azt következtetem ebből, hogy az örök kárhozat lehetősége bár örökre létezik, de az örökre elkárhozottak elkárhozott létezése nem létezik. Itt a földön viszont vannak olyanok, akik az Ördög atyától vannak (János 8;43), és akikért Jézus kifejezetten elmondja, hogy ezekért nem imádkozik (János 17;9). Sőt még övéit is figyelmezteti, hogy rázzák le lábuk porát (Máté 10;14), ha ilyenekkel találkoznak.

    A Szentlélek elleni bűn valósága nem érv amellett, hogy vannak örökre elkárhozottak, mivel ez a bűn nem egy döntés következménye, hanem a megátalkodottság állapota. Nagyon természetes, hogy mindaddig, amíg valaki megátalkodott állapotban van, számára nem lehetséges a bűnbocsánat megszerzése.

    Igaz, hogy a pokol tüze ki nem alszik, a férgük el nem pusztul, de csak addig maradnak ott az elkárhozottak, amíg ki nem fizetik tartozásukat (Máté 18;34). Ez viszont szintén nem lehetséges odaát, mivel ott, ahol nincs rászoruló, ott nem létezhet a rászorulókon való segítés, tehát nem lehet adósságtörlesztés. Igaz az is, hogy senki nem juthat az Atyához, csak Jézus által (János 14;6), és senki nem jut Jézushoz, hacsak az Atya nem vonzza őt (János 6;65). Az Atya pedig csak azokat vonzza, akik az Atyánál tanultak (János 6;45). Tehát már születésük előtt megbánva az ott elkövetett szeretetlenségüket önmagukkal szemben, megtanulták, hogy ezt nekik jóvá kell tenniük. Jézus csak a földön van minden szellemi teremtményében rászoruló, tehát viszontszeretni vágyó módon jelen. Így ismét csak szóba kell állnom azzal a lehetőséggel, hogy mindenki leszülethet a földre újra, amíg újjá nem születik saját testében az által az Isten Lelke által, aki nemcsak képes, de újjá is szüli azt (János 3;3), aki Őt a rászorulókban szereti.

     A teljesség kedvéért meg kell még említenem azt, hogy Isten nem személyválogató, hanem szerepeket kiosztó. De a szerepkiosztásban sem lehet személyválogató. Így amikor keresztelő Jánost már születése előtt betöltötte Szentlélekkel (Lukács 1;41 - 44), akkor ezt csak azért tehette, mert Jánosnak igazolnia kellett már előbb, hogy Istent visszaszeretése az ő lelkében már eldöntött tény. Jézus szavai alapján ő Illés, akinek el kellett jönnie előfutárként (Máté 11;14), hogy mint pusztában kiáltó, előkészítse az Ő útját.

     Az Ószövetségből egyetlen idézetre hívom fel figyelmeteket. Jób könyvében ezt olvashatjuk: "Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza Jób 1;21." Tudom, hogy Jób könyve tanmese. De éppen, mert tanmese, tanítani akar minden kijelentésével!

   Szívesen vállalom a fentiekkel kapcsolatban az olyan termékeny párbeszédet, amelyben minősítések helyett érvekkel válaszolunk egymásnak.  39 /4243                

                                                                                  Testvéri szeretettel: Dombi Ferenc

 

 

 

Reinkarnáció, Lélekvándorlás. Újjászületés.

 

 

Kérdező: 1. Van reinkarnáció?

HANG: Leveled valóban az olvashatatlan levelek között volt, és csak telefonálásod után silabizált ki médiumom valamit abból. Így most ezekre kapod meg a választ.

    1. A reinkarnáció nem lélekvándorlás! A szellemi lények mindig szellemi lények voltak és lesznek. Csak ott lehet szellemi lényekről beszélni, ahol számukra lehetőség van arra, hogy kialakuljon, kifejlődjön az öntudatra ébredésüknek lehetősége, ha testet öltöttek.

     A reinkarnáció tudata nem csökkentheti senkiben a jelen életének felelősségtudatát. Az, amire, AKIRE minden szellemi lény teremtődött, a tudatos Istenbe-olvadás, és Abban a további, vég nélküli tudatos kibontakozás, amely azonos a szellemi lényekben Isten boldogságának átélésével, természetesen kapacitásuk mértéke szerint. Ha valaki felelőtlen a jelen életében,  csak önmagát okolhatja azért, hogy  egyre nehezebbé, keservesebbé válik számára ez az Istenbe-olva­dás, ez a boldogság-átélés!

     Isten sem tudja felvállalni senki helyett azt, hogy rendezett legyen fejében és szívében! Ha meg tudná tenni, akkor meg is tenné, de akkor nem lennének a szellemi lények képesek sem a szeretésre, sem a boldogságra! Nem, mert mindkettőnek alapja az a szabadság, amely egyedül képes a teremtményt a Teremtő partnerévé, illetve ellenlábasává tenni.

     Mindaddig reinkarnálódniuk kell tehát a szellemi lényeknek, amíg szabadságuk alapján oda nem kötötték magukat a minden megkötözöttségtől mentes SZABADSÁGHOZ, Istenhez! Ez az odaadottság csak a földön indulhat el az újjászületés által, amelynek lényege az ember részéről a feltétel nélküli Istennek adottság, s ennek hitelesítése Isten részéről egy olyan beavatás, amelyet újjászületésnek neveztek, mert valóban az is. Ha ez megtörténik saját, mostani testetekben, akkor már nem kell többé reinkarnálódnotok. De addig igen! 23 /2325

                

Reinkarnáció. Feltámadás.

 

 

Kérdező: 2. A feltámadással kapcsolatban probléma a reinkarnáció.

HANG: 2. Neked lehet hogy probléma, de azoknak, akik feltámadnak (ez azonnal megtörténik a földi haláluk pillanatában), nem probléma!

    Ne keverjétek a különböző dimenziókat! Ne akarjatok adequvált fogalmakkal dolgozni a különböző dimenziókban. Ha mégis ezt teszitek, csak nehezítitek a tisztánlátásotokat!  26 /3563

 

 

Kérdező: 2.  Mi szükség a feltámadásra, ha van reinkarnáció?

HANG: 2. A test feltámadása nem azt jelenti, hogy romlandó testben megjelennek a Földön az elhunytak, hanem azt, hogy van minden embernek olyan 'teste' is, amely a romolhatatlanságot hordozza magában. A romlandó test a halál pillanatában kezd beleépülni a nagy és mulandó univerzumba. A romolhatatlan test pedig 'feltámadottságban' éli tovább romolhatatlan életét.  26 /4584

 

           

Reinkarnáció. Feltámadás, Újraszületés 

 

Kérdező: 1. Nem értem a feltámadást.

HANG:  Nekem mindig örömöt jelent az, ha valamelyik gyermekem érteni akar. Számomra öröm az, ha valaki arra akarja használni az eszét, amire kapta, tehát arra, hogy Engem egyre jobban megismerjen.

     1. Valóban értelmetlen lenne az a feltámadás, ami után újra meg kellene halnotok. Az ilyen eseményt nem is feltámadásnak kell neveznetek, hanem újraszületésnek, tehát reinkarnációnak. Nincs tehát olyan feltámadás, amelyről te kérdezel.

    Én valóban feltámadtam, mert ugyanabban a testemben jöttem újra közétek, amelyben keresztre feszítettetek. Jelenleg nem vagyok ugyanabban a testben. Jelenleg megdicsőült állapotban vagyok, s ehhez hozzátartozik az, amit úgy lehet nevezni, hogy megdicsőült test. Ez abban a pillanatban megtörténik mindenkivel, akinek már nem kell újra megszületnie, amikor valaki meghal.

    Lesz új ég és új föld, s az a bizonyos megdicsőült test, amely hozzátartozik örök életet hordozó személyetekhez, természetesnek fogja tartani azt a létállapotot.

    Ne aggódj hát a feltámadásoddal kapcsolatban! Soha nem  kell feltámadnia azoknak, akik az Enyéim, mert aki Bennem hisz, az halált nem lát sohasem! Én magam vagyok a feltámadás és az élet!  24 /2448

           

 

Reinkarnáció, Feltámadás, Utolsó ítélet.

 

Kérdező: 4. Az utolsó ítélet és a feltámadás körét nem tudom összeegyeztetni a reinkarnációval és a karma törvényével.

HANG: 4. Az e pontban megfogalmazott nehézséged abból adódik, hogy egy másik dimenzióban történt eseményt akarsz tér-idő dimenzióban egységre hozni. Nem lehet! Olyan ez, mintha egy csak síkban látó élőlénynek akarnád megmagyarázni, hogy mi az a fönt és mi az a lent. Egyszerűen nincsenek meg azok a szellemi szervei, melyek segítségével ezt meg tudná érteni! Csupán odáig juthat el, hogy elfogadja: van fönt és van lent. De abban az állapotban, amelyben van, nem tud ezekkel mit kezdeni. Így vagy te is. Van föltámadás, van utolsó ítélet, de nem tudsz vele mit kezdeni ott, ahol azt tapasztalod, hogy van születés és van sorsvonal.  13 /1138

 

Reinkarnáció Előző élet. Újraszületés

 

 

Kérdező:  Van reinkarnáció előző életünk vétkeiért?

HANG: Másik kérdésed a reinkarnációval van kapcsolatban. Ezt is bőven kifejtettem már a harmadik kötetben, s rámutattam ezt alátámasztó evangéliumi helyekre. Nem akarom ismételni magam. Az evangéliumokban van szó újraszületésről. Olvasd el őket figyelmesen, és te is megtalálhatod ezeket a helyeket. Az újraszületés csak azok számára szükséges, akik önzésük betegségéből csak a földön találnak maguknak életteret arra, hogy kiláboljanak belőle. Olyan ez, mint mikor valaki azt hiszi magáról, hogy türelmes, holott nem az, csak éppen nem bántja őt senki. Ahhoz, hogy a türelem ne önbecsapás legyen számára, azt próbának kell alávetnie. Persze van olyan jellembetegség, melyhez nincs szükség újra megszületni a földre. Az ilyen embernek nem kell újra megszületni. Nemcsak a földön, a földöntúli életben is van tisztítóhely, mint ahogy nemcsak a földön, de a földöntúli életben is van pokol.  4 /315

 

 

Kérdező: 1. … és a reinkarnációról.

HANG: 1. Aki otthagyja a földi életét, bárhogyan is történik ez az ottha­gyás, az újraválasztás elé kerül.

     Miután kénytelen átlátni, hogy az általa vállalt akadályokat hogyan vette, dönthet a hogyan tovább tekintetében. Földre jötte előtt is lehetősége volt választani, de lényegesen kevesebb tapasztalattal rendelkezett, mint a földet elhagyása után. Ezért most, több tapasztalat birtokában, újra döntésre kell szánnia magát: vagy a Földre születik, vagy más bolygón próbál szerencsét szeretetének kibontása érdekében. Meg kell mondanom, hogy nagyon kevesen születnek vissza a Földre. Kétféle szellem vállalja általában újra a földi életet. Az egyikhez azok tartoznak, akik előző életükben magas rangokat viseltek. Ha jó szándékkal tették ezt, akkor  az újjászületés által szintén ilyen sorsot akarnak maguknak. Ha nem jó szándék vezette őket, akkor alacsonyabb szinten akarják jóvá tenni előző életük ostobaságait. A másik társaságot azok képezik, akik annyira elrontották földi életükben a szeretetüket, hogy képtelenek önmaguk dönteni saját jövőjüket illetően. Ezek számára az itteni jó szellemek vállalják helyettük az újjászületés döntésének hogyanját. Ezek általában nincsenek megelégedve földi életükben e döntéssel, és mivel képtelenek helyesen látni, csak maguk körül forognak, s bizony sok keserű tapasztalatnak teszik ki magukat mindaddig, míg meg nem térnek.

    Itt említem meg, hogy ti, akik a földön éltek, és hisztek a reinkarnációban, általában el tudjátok dönteni, hogy kinek kell újra megszületnie, és milyen körülmények között.

    Nagyon fontosnak tartom tudatni veletek, hogy a fentiek nem vonatkoznak azokra, akik nem megszentelődni, hanem másokat meg­szentelni jönnek a Földre. 7 /514

           

 

Reinkarnációról. Előző életetek.

 

Kérdező:  1. A Szentírásban nem olvastam inkarnációról.

HANG: 1. Máté 17;12-13-ban olvashatsz a reinkarnációról. De nem azzal kell foglalkoznotok, hogy milyen volt az előző életetek, hanem azzal, hogy megszenteljétek a jelent. Megszentelni annyit jelen, hogy Istennek ajánlani, Isten szándéka szerint betölteni, kitölteni a jelent!   17 /1633

           

 

Kérdező: 1. Miért kellett leányomnak fiatalon meghalnia?

HANG: 1. … Nekem, aki a legjobb voltam a világon, keresztre feszítve kellett meghalnom aránylag fiatalon! Azok a hadurak, akik százezreket, milliókat gyilkoltatnak le, általában ágyban, párnák közt halnak meg idős korukban.

    Csak akkor van remény értelmet adni az ember földi életének, ha elfogadjátok, hogy nem a földé az utolsó szó. Akár elfogadja valaki a reinkarnációt, tehát azt, hogy sok életen át vándorolva tisztulhat meg az örök életre teremtett lélek, akár úgy gondolja valaki, hogy a földi élet után folytatódik tovább a másik világban a lélek megtisztulása,  mindenképpen csak akkor értelmes egy ember élete, ha a bűn elnyeri büntetését, és a jó megkapja jutalmát.

    Előző életeidről azért nem akarok most beszélni, mert elég kell legyen számodra az, ha tudod: senkinek sem az Isten ácsolja keresztjét, hanem mindenki saját magának ácsolja azt! És senki sem tud tökéletesedni másnak a keresztje által, csak a maga keresztje által. Ha ezt elhiszed Nekem, akkor elindultál a benső béke felé. Ha nem hiszed el, ez akkor is igaz, csak éppen nem segít rajtad.  19 /1847

        

 

Kérdező: Családom betegeit és hajszolt életemet hozom a HANG elé.

HANG: Kétségtelen, hogy a reinkarnáció elfogadása nélkül képtelen lennél Istent szerető Istennek mondani. Még így is menekülésben vagy! Pedig nemcsak gyermekeid karmájának tudata, tehát terhelt sorsvonaluk ismerete az, ami segít könnyíteni terhedet, hanem a te karmádról is, a te terhelt sorsvonaladról is tudnod kell, hogy azért olyan, amilyen, mert Isten a szeretet Istene!

    Nem akarok előző életedről, életeidről részleteket mondani, mert nem akarom, hogy bűntudatban élj, de nagy vonalakban tudatom veled, hogy volt olyan életed, amikor gyermekeidnek testvére voltál, s bizony sokszor szenvedtek ők miattad. Persze ők sem voltak angyalok veled szemben, és éppen ezért kellett így találkoznotok, hogy keresztjeiteket cipelve, szeretetben tudjátok elviselhetővé tenni kapcsolatotokat.  …. 21 /2040

 

 

Kérdező: 1. Bal latorként láttam magam álmomban.

HANG: 1. Te azzal a latorral azonosítod magadat, amelyik nem tudott hinni Bennem, mikor a kereszten egymás mellett függtünk. Ne azonosítsd magadat vele! Velem azonosítsd magadat! Benned élek és az a vágyam, hogy ezt örömnek, benső békének, tehát boldogságnak éld meg! Nem tudom helyeselni, amikor valaki  - bizonyos értelemben - állapotszerű bűntudatban éli le életét! Nem azért jöttem közétek, hogy a múltat bogarásszátok, hanem azért, hogy a jelent, az Én segítségemmel, megszenteljétek!

     Nagyon sajnálom, hogy a reinkarnáció felismerése sok emberben nem azt eredményezi, hogy felszabaduljon, hanem azt, hogy vezekeljen! Bár megértenétek, hogy a jelen problémáinak felvállalása azzal az elhatározással, hogy a szeretetben való növekedést és a szeretni tanítást kell előtérbe állítani, tehát a szolgáló szeretetet, nem könnyítik azok a vezeklések, amelyeket bárki vélt, vagy elképzelt előző életének bűnei miatt vállal magára! Bűnöket nem lehet jóvátenni, és nem is kell! Kinőni kell a bűnökből! Kinőni kell az önzésből, és nem arra törekedni, hogy a múlt önzéseiért a jelent megkeserítsétek magatoknak! A szolgáló szeretet nemcsak titeket kötelez, hanem Engem is, Istent is! Ezt tudatosítsd magadban! 23 /2252

 

 

Kérdező: REINKARNÁCIÓRÓL

            1. Igaz, hogy magunk választjuk szüleinket?

HANG: 1. Két, lényegében különböző szempontot kell tisztáznod magadban. Az egyik az, amit kérdezel.

     Vannak, akik maguk választják szüleiket, és vannak olyanok is, akik erre nem képesek, mert már előbbre alkalmatlanná tették erre magukat! Az mindenképpen igaz, hogy a te előző magatartásod döntő abban, hogy kik a szüleid. Akár azért, mert te választottad, akár azért, mert a te érdekedben téged szerető szellemek választották számodra szüleidet, e választás azért történt így, hogy lehetőséget nyújtson mindannyitoknak az Általam megkívánt szeretet kibontakoztatására! Tehát neked is, szüleidnek is profitálnotok kell a te földrejöttödből!

    A másik, amit világosan látnod kell, az az, hogy neked milyen magatartást kell tanúsítanod ahhoz, hogy minél kevesebb szenvedést kelljen vállalnod jelen életedben ahhoz, hogy karmikus terheltségeidet kiold magadból.

    Tudnod kell, hogy zsarolni csak azt lehet, akinek van féltenivalója! Amennyire bensőleg szabaddá váltál, annyira vagy közömbös mindenféle zsarolással szemben!

    Amikor Engem anyámmal próbáltak zsarolni, akkor még anyámat is megtagadtam (Máté 12;48), pedig anyám nem volt akárki, és az Én szeretetem iránta sem volt akármilyen!

 Sajnos, az együttélés olyannal, aki zsarnokoskodni akar, nehéz, mert pokollá teszi maga körül az életet. Csak két eset lehetséges: vagy elkövetni mindent a különélés érdekében, vagy olybá venni a zsaroló életét, mintha nem volna normális! Egy zsaroló élete sohasem normális! El kell döntened, hogy vagy te kerülsz az idegosztályra, vagy ő! Zsarolóval nem lehet kompromisszumot kötni! A pszichikai zsaroló olyan, mint az éretlen gyerek: vagy ő uralkodik környezetén, vagy környezete uralkodik rajta. Megegyezés nem lehetséges!  18 /1794

 

 

Kérdező: 3. Reinkarnációról, …

HANG: 3. Nem jó, ha a reinkarnációval foglalkoztok. Azok, akik hangsúlyt tesznek arra, hogy a reinkarnációval foglalkozzanak, általában azt szeretnék tudni, hogy ők kik voltak előző életeikben. Ez nagyon el tud vinni benneteket a jelen megszentelésétől. Viszályok, szakadások, bárgyú beletörődések, nagyfokú önfelértékelések, és még sorolhatnám, hogy mi minden szokott következni abból, ha valaki hangsúlyt tesz a reinkarnációra. Én, Jézus, soha nem tagadtam a reinkarnációt, és párszor tettem rá némi utalást. Ha elolvasod figyelemmel az evangéliumokat, akkor efelől nem lesz kétséged. Más dolog az, hogy egyes felekezetek tanítják, vagy sem.   26 /2598

 

 

Kérdező: 3. A reinkarnációs hipnózis valóban régi életünkbe vezet vissza?

HANG: 3. Minden szellemi lény magában hordja időtlen világának lenyomatát. Ezért mondható igen és mondható nem is válaszként kérdésedre.

    Minden olyan problémában, amellyel jelen életedben birkóznod kell, előző életedben fel nem dolgozott, meg nem bánt, jóvá nem tett, elmulasztott döntésed köszön vissza.   41 /4418